Bízz magadban!

Mindenki életében eljön az az időszak amikor azon gondolkodik, hogy meg kéne szerezni a jogosítványt. Hisz a mai világban autók, buszok, illetve más járművek nélkül nem sokra mennénk. Ahhoz viszont, hogy egy jogsi tulajdonosai legyünk, igen sok hosszú és gyötrelmes órát kell végig figyelnünk, 200 oldalas könyv tartalmát kell egész életükben a fejünkben hordozni, illetve még izgalmasabb rész, mikor az elsősegély vizsgán kell teljesíteni. Amikor a KRESZ vizsgához érkezel, az egyfajta megkönnyebbülés...vagy nem?...A minap jutottam el idáig én is. Sikeresen túl vagyok az elsősegély vizsgán, átolvastam a könyvet, és végigszenvedtem az órákat. Úgy látszik a nehéz munka meghozta gyümölcsét.

Mikor beléptem az ajtón, az a látvány fogadott, hogy egy lány sincs ott rajtam kívül, sőt mindenki idősebb volt nálam. Megfordult a fejemben, vajon jó helyen járok e? Aztán meggyőző bizonyíték volt, amikor felolvasták a névsort és elhangozott az én nevem is. Hirtelen fel sem eszméltem, ezért lehet, hogy egy kicsit várniuk kellett a válaszra:)

10:45-kor elindultunk felfelé a lépcsőn. A szívem tripla olyan gyorsan dobogott, mint ahogy én megtettem egy lépést. Odabent a vizsgateremben felolvasták a nevünket, ellenőriztették az adatokat és leültettek mindenkit egy- egy géphez. Én is átestem ezen a macerán és szerencsémre a 4-es gépet kaptam. Mikor mindenki elfoglalta helyét a gép előtt, és elmondták a fontos információkat, arra gondoltam nincs visszaút. Ezt vagy megcsinálom most és akkor minden rendben lesz, megmentem a SZŐKÉK becsületét:), vagy csődöt mondok és akkor ennyi volt, jövőhéten találkozunk. Miközben ezek a gondolatok átfutottak az agyamon, anyukám kabaláját szorongattam a bal kezemben. Tudtam, hogy otthon nagyon drukkol nekem és ha megbukok akkor sem leszek kevesebb a szemében.

Nem volt több idő a gondolkodásra, elindult a vizsga. A kezem remegett, a tenyerem izzadt. 75 kérdés állt velem szembe, mindegyikre egy-egy percet szánva. Mikor már a macit a kezembe szinte ronggyá morzsoltam, megpillantottam egy számot a felső sarokban a kérdés-kavalkád között. 1 kérdés volt hátra... Mikor az utolsó kérdésre is megadtam a válaszomat, becsukott szemmel reménykedtem, hogy az legyen odaírva amit szeretnék. Mikor felmertem nézni a monitorra, kikerekedett a szemem... A képernyőn ez állt: GRATULÁLUNK a sikeres vizsgához (vagy valami ilyesmi). SIKERÜLT!!!Átmentem azon a KRESZ vizsgán amin még először anyukám és nagymamám is megbukott. Nem vallottam csődöt. Valamit azért csak ért az a sok óra szenvedés és gyakorlás. És a legjobb...Megvédtem a SZŐKÉK becsületét:)

Amint végeztünk és kiléptünk az épületből az arcomon ragadt legalább egy óráig a "100-as" mosoly, de még akkor sem fogtam fel teljesen. Én megcsináltam volna? Ez most valóság vagy csak álom? Amikor mindenkitől a gratulációkat hallottam csak akkor kezdett beférkőzni az agyamba ez a tény. SIKERÜLT!!!:) Már csak pár lépés választ el attól, hogy én is a kezembe foghassam a saját jogosítványomat. Remélem képes leszek rá:)


u.i: Azt ajánlom mindenkinek, hogy ne féljen belekezdeni új dolgokba, és ne ijedjen meg a kihívásoktól. Ha érzi magában mindenki azt, hogy igenis képes rá, akkor csak hajrá. Az élet túl rövid ahhoz, hogy csak aludjunk benne!!!:);)