Épp a gazdalap óra végére értem be, már csak 5 perc volt kicsöngetésig. Azt hittem észrevétlenül besurranhatok, lehuppanok az utolsó padba, és akkor semmi gond nem lesz. Hát ami történt azon én magam is meglepődtem... Amint kinyitottam az ajtót és beléptem, majdnem mindenki kérdések tömegével kezdett bombázni. ..."Na, hogy sikerült?...Átmentél?...Milyen volt?...a többire már nem is emlékszem, az egyetlen célom eközben az volt, hogy le tudjak ülni, mert láttam, hogy a tanárnő annyira nem lelkesedik mint a többiek. Óra végéig megúsztam a sok kérdezősködést, de amikor eljött a szünet, jött vele a sok kíváncsi ember is. Egyrészt nagyon jól esett, hogy törődnek velem, de tudni lehet rólam, nem szeretem ha én vagyok valakinek a "témája" ha rossz, ha jó és azt sem ha a középpontban vagyok. Próbáltam minden kérdést megválaszolni, kisebb nagyobb sikerrel.
Emellett a másik meglepő dolog az volt, hogy sokan köszöntöttek fel és volt akitől ajándékot is kaptam. Remélni sem mertem, hogy a közelebbi barátaimon kívül emlékszik a szülinapomra bárki is. Utólag is köszönöm mindenkinek aki gondolt rám.:)...(L)(L) Ezzel a jó hangulattal zárult a napom, és úgy aludhattam el, hogy rájöttem van akiknek még számítok valamit:)
...Én már szinte el is felejtettem a szülinapi felfordulást, mikor 1 héttel később azt a telefont kaptam, hogy "készüljek fel péntek este ünnepelünk, fél 8 kor találkozunk a Dan Cafe-ban." Hirtelen nem is tudtam, hogy mire gondoljak, a telefonba csak annyit tudtam mondani, hogy OK. Mikor leraktam, akkor ébredtem rá, hogy azt se tudom miről van szó. Másnap úgy készültem, hogy megyünk ünnepelni, ekkor már tudtam, hogy miről van szó és nagyon örültem neki, bár igaz, hogy meglepetés lett volna:)
Higgyétek el az is lett... fél 8 ra ott voltunk Dórival a megbeszélt helyen és a legnagyobb meglepetésre egy ismerős arc sem nézett vissza ránk. Hirtelen pánikba estünk, majd elkezdtünk viccelődni, hogy ez tényleg milyen nagy meglepetés. Később mint kiderült, hamar érkeztünk...XD:D késett a többiek busza, és mire odaértek, már nem volt helyünk a DC-ban. Dóri nagy örömére a kedvenc pizzázójába mentünk a Galériába. Örültem is hogy nem lettünk olyan sokan mint szoktunk, bár azért Vera és Kitti hiányzott a listáról (innen is gyógyulást kívánok nekik)
..."Kis" idő elteltével, hozták is a megrendelt finomságokat, aminek az elfogyasztása rövidebb időt vett igénybe, mint a kihozatala. De addig sem unatkoztunk. Mindenki beszámolt az aznapi élményeiről, folyamatosan nevettünk a jobbnál-jobb vicceken és a sajt bénáskodásainkon. Mikor már csak a fehér tányérok és az üres poharak köszöntek vissza, nagy meglepetésem
re:) egy torta került elő egy tasak kíséretében. Kánonban hallottam hangokat..."Boldog Szülinapot". Nem vagyok egy könnyen elérzékenyülő, sírós típus, de ez túl tett még rajtam is. Nem tudtam megállni, hogy a szemem ne lábadjon könnybe. Nagyon jó érzés volt, és a torta annál finomabb:) Az ajándékom is szuper...egy könyv, amiről már sokat hallottam és én is meg akartam venni, de megelőztek:) (Ígérem csajok, amint lesz időm elolvasom.) Ezek után felmentünk a város egyetlen szórakozóhelyére és egy nagyon jó buli zárásaként táncoltunk egy "pöppet". :):)Sajnos, mivel egyszer minden véget ér ezért a buli is a végéhez közeledett. A fél 11-es buszhoz sétálva ébredtem rám, hogy te jó ég ezt itt mind nekem szervezték, én miattam hozták össze, ez az én napom volt úgy mond. Miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejembe, megint elfogott az érzés, de remélem ezt már nem vették észre.:) Nem az volt az ajándék amit adtatok nekem, a legnagyobb ajándék az volt, hogy veletek lehettem és egy fergeteges bulit csaptunk...Imádlak titeket és mégegyszer nagyon szépen köszönök mindent:)
