Tudom nagyon jól, hogy igaz barátokat találni életünk talán egyik legnehezebb feladata. Vannak akiknek még embereket közel engedni magukhoz is nehéz. Bezárkóznak, nem mutatják ki sem az örömüket sem szomorúságukat. Nekik tényleg nem lehet könnyű. Akkor sem vagyunk "biztonságban" ha valaki, olyan típusú mint én. Könnyen barátkozik, könnyen fel tudja venni a kapcsolatot az emberekkel. Mégis, talán annyi előnyt élvezek, hogy az idő során kaptam én már nagyon sok rosszat...csalódtam már nem egyszer, de igazi barátaim nem tolongnak sorokban. Az elmúlt években, megmutatkozott, hogy kik is azok akiket igazi barátnak tudok nevezni. Köszönetet mondhatok, hogy ők vannak nekem és lehet,hogy ennél nem is kell több. Hisz velük bármit meg tudok osztani, a legmélyebb érzéseimet is el tudom nekik mondani. Ha sírni van kedvem, mindig ott van a válluk, hogy ráboruljak. Örömteli napjaim nagy részét nekik köszönhetem. Ha ők nem lennének nekem, talán most én is egy ilyen kis "zug-depis" lány lehetnék. DE NEM VAGYOK!..miattuk!(L)
Nem is merek belegondolni, milyen nyomasztó lehet egy olyan embernek, akinek nincs kibe bíznia...akinek elmondhatna mindent...akitől tanácsokat kérhetne...aki megmutatnák a helyes utat... Én azt gondolom szerencsés vagyok, hogy ilyen barátokkal áldott meg a sors. Köszönöm, hogy felnyitottátok a szememet, mikor vak voltam...köszönöm, a jó sétákat, a beszélgetéseket, a közösen eltöltött időt...a felhőtlen jókedvet...De legfőképp...Köszönöm, hogy vagytok nekem:)!!!