Én például 2 hét után most láttam először anyukámat. 1 hét azért mert én táborban voltam, 1 hét pedig azért mert ő volt távol. Ma délután, már alig vártam, hogy a kocsija bekanyarodjon az utcánkba és végre megint lássam anyát. 1 óra felé hallottam, hogy a kutyáim nagyon ugatnak...kinéztem az ablakon és ott láttam anyut amint épp kipakol. Elég jó idő lehetett arra felé, mert az a nő akinek eddig világ életében hófehér volt a bőre, most rákvörössé vált. Rohantam ki a szobából, becsaptam magam után az összes ajtót ami csak létezett. Irány ki a bejárati ajtón, át az udvaron, túl a kerítésen. Le sem tudom írni azt az örömöt mikor tudtam anyum megint hazatért épségben.
Felhoztuk a mázsás holmikat, kipakoltuk amit kellett. Egy lila szatyor ácsorgott még mindig a kezében amit nem tett le...furcsállottam a dolgot, ugyan mi lehet az...hát nekem hozott ajándékot:)...egy kicsi, aranyos csobogó dísztárgyat és a kedvenc csokimat. Annyira örültem nekik, mert már régóta szerettem volna egy ilyen kis csobogót, meg persze a csokinak sem lehet ellenállni:P:)
A csobogóval rohantam be a szobámba, töltöttem bele vizet és bedugtam a konektorba. Azóta is itt csobog az íróasztalomon.Olyan megnyugtató a hangja, mintha csak egy patak lenne a közelben és távolabb lennék az autók és vonatok zajától.Imádom!:)
Nem az a lényeg, hogy mekkora az értéke egy ajándéknak, hanem az, hogy mennyire kapod szívből. Egy ajándéknak vagy egy emléknek sokkal inkább az érzelmi, mint a szellemi értéke a fontos. Ha például te adsz ajándékot valakinek akkor jegyezd meg, hogy nem a pénz a lényeg, hogy lássa mennyit költesz rá, hanem az, hogy te szívből adod-e vagy sem!!!:)
Ajándék lónak ne nézd a fogát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése