Házi kedvencek, mindenki örömére:)

Hát ez a nap sem telt el másképp minthogy felkeltem, elvégeztem háztartásbeli teendőimet és mentem ki az udvarra a két csodaszép kutyusomhoz. Én nem érem be eggyel mint látható, neeeeeeem Márkus Csillának 2 kellett:)...de nem is bánom, hisz az egyik egy kicsi töprincs puli (Maszat-nevét a kinézetéről kapta, mert mindig kapargált valahol) a másik pedig egy éjfekete cokker spániel (Dínó)- Az ő története valamivel érdekesebb. Nevének eredete egyik régi kedvenc mesémből ered, amit szerintem senkinek sem kell bemutatnom, a Frédi és Béniből. Frédinek is van egy rakoncátlan dínója, aki mindig leül a gazdi helyére amint az elhagyja trónhelyét. Na hát velem is ez volt a helyzet, sőt még mindig ez, hisz ő is pont ezt csinálja...amint felállok a padról vagy éppen csak készülök leülni, ő mindig elfoglalja a helyemet, ezért adtam neki ezt a nevet:) Na de nem is a nevük számít...Hisz mit rózsának hívunk mi, bárhogy nevezzük épp oly illatos...:)...Sok kutyám volt már ezelőtt de egyik sem volt hozzájuk hasonló. Tudom nem kéne különbséget tennem a kettő között, de valahogy Dínóval sokkal jobban "kijövök"-ha lehet ilyet kutyára mondani:)...Maszat inkább mama-párti...Dínó meg inkább hozzám áll közelebb:P

Ma is mint minden nap a szünetben ha tehetem kimegyek hozzájuk játszani egy kicsit, vagy megetetni őket. Annyira jó érzés mikor kinyitom az ajtót, már ott állnak a lépcsőaljban és farokcsóválás kíséretében kapaszkodnak fel a kapura:)...Nem érdemes hozzájuk olyan ruhába lemenni amit féltek, mert az első lépésük, hogy rámcsimpaszkodnak. Adok nekik enni, inni, akad alkalom hogy megfésülöm őket és évszakonként rám vár a nagy feladat, hogy meg is nyírjam a két bundás állatot. Ez éppen ma jött el. Az én páciensem Dínó lett, mamáé pedig Maszat. Nagyon szépen hagyta megnyírni magát...egy ideig, mikor megunta akkor már nem lehetett mit csinálni:)...de végülis sikerült:)...lehet, hogy több szőr jött le róla, mint amennyi rajta maradt, de így sokkal jobb neki... meg nekem is, hogy túlestem rajta:)

El sem tudom képzelni, hogy milyen élményt hagyhatnak ki azok akiknek nincsen valamilyen házi kedvencük. Legyen az kutya, macska, egér, nyúl, hörcsög, teknős, papagáj, esetleg kígyó. A saját tapasztalatom az, hogy ha van egy ilyen kis "betolakodónk" sokkal vidámabbak vagyunk, az unalmas perceinket (ha van) velük tölthetjük. Ápolhatjuk, gondozhatjuk őket. Nem mondom, hogy nincs utánuk egy kis kellemetlenség...de hát ez is természetes. Annyi fáradtságot meg igazán megér. Kutyáinkkal elmehetünk egy jó kis sétára, a cicákkal jól lehet játszani akár a lakásban is, elég neki egy gombolyag, vagy egy papucs:)...a papagájt megtaníthatjuk beszélni is, az egerek és hörcsögök elsajátíthatják a különböző mászókás trükköket a ketrecben...szóval mindnek van valami haszna:)...Ha más nem is csak az, hogy vannak nekünk, már azért megéri;)