Ismét eltelt 12 hosszú hónap a legutóbbi születésnapom óta. Lezárult még egy 1 év az életemből de előttem van még sokkal több(remélhetőleg). Voltak benne rossz pillanatok bevallom, de mindezt kompenzálta az a sok nap amit a barátaimmal/barátnőimmel vagy a számomra fontos emberekkel tölthettem el. Ezek között soha nem volt olyan alkalom ami nem torkollott volna egy nagy nevetésbe. Hisz aki ismer az tudja, hogy milyen vagyok. Nincs olyan nap, hogy ne mosolyognék el valamin. Az utóbbi hétben a mosolygásom majdnem könnycseppekkel párosult, de mindezek örömkönnyek voltak.Szeptember 18.-án töltöttem be a 17. életévemet. Ez a számomra átlagos pénteki nap egyáltalán nem volt az...de nem a szülinapom miatt, hanem mert eme napon volt a Rutin vizsgám is....a részletekbe ne menjünk bele, elég annyi, hogy izgultam de végül a vizsgalapomon egy nagy M betűt tudhattam magaménak. (M=megfelelt)Kimondhatatlanul örültem, hogy elsőre sikerült...és ugyanezzel az örömmel mentem aznap suliba. Épp a gazdalap óra végére értem be, már csak 5 perc volt kicsöngetésig. Azt hittem észrevétlenül besurranhatok, lehuppanok az utolsó padba, és akkor semmi gond nem lesz. Hát ami történt azon én magam is meglepődtem... Amint kinyitottam az ajtót és beléptem, majdnem mindenki kérdések tömegével kezdett bombázni. ..."Na, hogy sikerült?...Átmentél?...Milyen volt?...a többire már nem is emlékszem, az egyetlen célom eközben az volt, hogy le tudjak ülni, mert láttam, hogy a tanárnő annyira nem lelkesedik mint a többiek. Óra végéig megúsztam a sok kérdezősködést, de amikor eljött a szünet, jött vele a sok kíváncsi ember is. Egyrészt nagyon jól esett, hogy törődnek velem, de tudni lehet rólam, nem szeretem ha én vagyok valakinek a "témája" ha rossz, ha jó és azt sem ha a középpontban vagyok. Próbáltam minden kérdést megválaszolni, kisebb nagyobb sikerrel. Emellett a másik meglepő dolog az volt, hogy sokan köszöntöttek fel és volt akitől ajándékot is kaptam. Remélni sem mertem, hogy a közelebbi barátaimon kívül emlékszik a szülinapomra bárki is. Utólag is köszönöm mindenkinek aki gondolt rám.:)...(L)(L)Ezzel a jó hangulattal zárult a napom, és úgy aludhattam el, hogy rájöttem van akiknek még számítok valamit:) ...Én már szinte el is felejtettem a szülinapi felfordulást, mikor 1 héttel később azt a telefont kaptam, hogy "készüljek fel péntek este ünnepelünk, fél 8 kor találkozunk a Dan Cafe-ban."Hirtelen nem is tudtam, hogy mire gondoljak, a telefonba csak annyit tudtam mondani, hogy OK.Mikor leraktam, akkor ébredtem rá, hogy azt se tudom miről van szó. Másnap úgy készültem, hogy megyünk ünnepelni, ekkor már tudtam, hogy miről van szó és nagyon örültem neki, bár igaz, hogy meglepetés lett volna:)
Higgyétek el az is lett... fél 8 ra ott voltunk Dórival a megbeszélt helyen és a legnagyobb meglepetésre egy ismerős arc sem nézett vissza ránk. Hirtelen pánikba estünk, majd elkezdtünk viccelődni, hogy ez tényleg milyen nagy meglepetés. Később mint kiderült, hamar érkeztünk...XD:D késett a többiek busza, és mire odaértek, már nem volt helyünk a DC-ban. Dóri nagy örömére a kedvenc pizzázójába mentünk a Galériába. Örültem is hogy nem lettünk olyan sokan mint szoktunk, bár azért Vera és Kitti hiányzott a listáról (innen is gyógyulást kívánok nekik) ..."Kis" idő elteltével, hozták is a megrendelt finomságokat, aminek az elfogyasztása rövidebb időt vett igénybe, mint a kihozatala. De addig sem unatkoztunk. Mindenki beszámolt az aznapi élményeiről, folyamatosan nevettünk a jobbnál-jobb vicceken és a sajt bénáskodásainkon. Mikor már csak a fehér tányérok és az üres poharak köszöntek vissza, nagy meglepetésemre:) egy torta került elő egy tasak kíséretében. Kánonban hallottam hangokat..."Boldog Szülinapot". Nem vagyok egy könnyen elérzékenyülő, sírós típus, de ez túl tett még rajtam is. Nem tudtam megállni, hogy a szemem ne lábadjon könnybe. Nagyon jó érzés volt, és a torta annál finomabb:)Az ajándékom is szuper...egy könyv, amiről már sokat hallottam és én is meg akartam venni, de megelőztek:) (Ígérem csajok, amint lesz időm elolvasom.)Ezek után felmentünk a város egyetlen szórakozóhelyére és egy nagyon jó buli zárásaként táncoltunk egy "pöppet". :):)
Sajnos, mivel egyszer minden véget ér ezért a buli is a végéhez közeledett. A fél 11-es buszhoz sétálva ébredtem rám, hogy te jó ég ezt itt mind nekem szervezték, én miattam hozták össze, ez az én napom volt úgy mond. Miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejembe, megint elfogott az érzés, de remélem ezt már nem vették észre.:)Nem az volt az ajándék amit adtatok nekem, a legnagyobb ajándék az volt, hogy veletek lehettem és egy fergeteges bulit csaptunk...Imádlak titeket és mégegyszer nagyon szépen köszönök mindent:)
Remélem minden kedves olvasóm egyszer részt vehet abban az élményben, hogy egy autó anyósülésén kívül a volán mögé is beülhessen. Nekem mostanság elég sokszor van hozzá szerencsém. Ennek nagyon is örülök, viszont hosszú utat kellett bejárnom ahhoz, hogy idáig is eljussak. Gondoljunk csak bele...suliidőszakban a tanórák után egyből felmenni a 3 órás tanfolyamokra és mukkanás nélkül, mozdulatlanul figyelni egy diavetítő ábráit. Végigpásztázni kb. 200 oldalnyi anyagot. Több mint 20 feladatlapon végigrágni magad...és mindezt a tanulások közepette. Nem volt egy leányálom. De ahogy a mondás is tartja, minden munka meghozza gyümölcsét. A tanulások édes gyümölcse először a sikeres elsősegélyvizsgám volt, majd az eddigi csúcs a KRESZ vizsga túlélése.
Most már ülhetek autóban, igaz nincs még jogosítványom...de az oktatómmal és a szüleimmel szoktam vezetni pár km-t. :) Szerencsémre egy csúcs oktatót kaptam ki, név szerint Angyal Bélát, aki a City autósiskolánál tanít. Nagyon jó vele vezetni, nem szorongsz mellette, sőt inkább a nevetéstől figyelni se tudsz...közvetlen ember, de nagyon jól oktat. Első alkalommal amikor voltam nála, egy kicsit én is meg voltam szeppenve, hisz új helyzet, új feladat és egy új személy akivel valamilyen kommunikációs kapcsolatot kellett teremtenem. De mind ez könnyen ment. Aztán jött a neheze ..."cseréljük helyet"...:O
Hát azért hiába nézek ki egy szőke nőnek, esetleg porcelánbabának aki minden kihívástól megijed...HÁT AZÉRT NEM...volt bennem egy kis félelem, de leküzdöttem. Gyújtást adtam, betettem 1-be, index, kis gáz, kuplungot csúsztattam...mikor éreztem, hogy már indulna az autó kiengedtem a kéziféket és NYOMÁS!...csináltunk minden féle gyakorlatot és elég hamar elrepült az idő. Amikor túléltem a 2*50 percet, annyit hallottam, hogy VIDD HAZA A KOCSIT. Reméltem, hogy csak viccelt, de nem...és éles helyzetekben kellett a saját tudásom szerint produkálnom..Hát annyit mondok, nem törtem össze a kocsit:) egy karcolás nélkül megtettem a kb. 23 km távolságot. :)
De igazán csak itt ébredtem rá, hogy milyen veszélyes is egy kocsit vezetni. Bármikor elédugorhat valaki, pedig neked így is elég sok mindenre kell figyelni. Pl., műszerfal, váltás, index, tükrök, táblák, útfelfestések, kereszteződés, gyalogosok, a többi jármű, biztonság...és a legfontosabb NEM SZABAD FÉLNED!...ha félsz attól a dologtól amit elvileg te irányítasz, akkor neked nem való a vezetés.
Egyet tudok ajánlani, mindenki próbálja ki, hogy milyen egy autót vezetni. Szerintem csodás...és alig várom, hogy a jogosítványomat végre a kezemben tarthassam és akkor mindenki retteghet a tarjáni utakon:)...további szép estét...remélem nem vettem el senki kedvét sem :)
Mi is az a mobiltelefon? A mobiltelefon önmagában kis hatótávolságú hordozható elektronikus telekommunikációs eszköz.
A mobilok manapság az egyik legelterjedtebb és legtöbbször használt eszközök egyike. Szinte nem is találkozunk olyan emberrel aki ne rendelkezne ezzel az ügyes kis masinával. Sőt szerintem már túlságosan is mindennapi, mert ebben a korban azt veszem észre, hogy már azoknak is van mobiljuk, akiknek még a pelenka kilóg a fenekük alól. (nem szó szerint persze:).
Ez a technikai csúcs igen hasznos dolog a mindennapi életben, főleg a különböző vállalkozóknak vagy egyéb elfoglalt embereknek akiknek nem lenne idejük arra, hogy minden egyes dolgot személyesen tárgyaljanak meg. Megvallom őszintén nekem is megkönnyíti a dolgomat ez a kis ketyere, igaz nem egy 2009- es csúcsmodell, de azért nem is egy tégla-telefon:) Nekem nem az számít egy telefonban, hogy legyen benne GPS, vagy webkamera, vagy XY MB-nyi hely, vagy egy beépített számítógép. Nekem szinte csak 3 dolog miatt van: 1. hívásokra, 2, SMS-ekre, 3, hogy tudjam mennyi az idő:)
Az is igaz, hogy nem éppen 10 forintos játék, hisz mind a hívások, mind az SMS-ek és főleg az internettel rendelkező telefonok a legköltségesebbek. Talán mostanság a telefonos szolgáltatók vannak a legnagyobb harcban egymással. Nem akarok promóciós bazárt nyitni, de a legnagyob cégek mint pl a PannonGSM, vagy a T-mobile, illetve a Vodafone a legnépszerűbbek a mai világban.
Azonban nem egy buktatója van a telefonnak. Manapság a tv-ben számtalan sms-küldési lehetőséget látunk, hogy pl küldd a LOVE szót SMS-ben a 17634-re és megtudod ki illik hozzád igazából. BE NE VEGYÜK EZEKET A MARHASÁGOKAT. Egyrészt úgy sem mond igazat, másrészt azon kívül, hogy szép kis summától fosztja meg a telefonodat, még ilyen reklám SMS-eket is küld, amiket nem is szeretnél és azt is szintén a te számládra írja. Egyszer régebben én is beleestem ebbe a REMÉNYTELEN HÜLYESÉGBE. Ugyan ez a szlogen volt csak ha beküldtem a MUSIC szót akkor minden héten ingyen kaptam egy csengőhangot...NA PERSZE PITYU!!! Minden egyes alkalommal kaptam egy SMS-t, hogy ezt küldjem el ide meg ide és egy nap alatt lemerült a 3500 ft-s kártyám. A legrosszabb az volt, hogy nemtudtam megállítani. Aztán egyik barátnőm segített, aki szintén ennek a trükknek az áldozata volt és javasolta, hogy küldjem el a STOP szót a 17634-re. Megkönnyebbülés volt, hogy nem hallottam többé, hogy SMS-em érkezett és az aggódásom is elmúlt. :)
Csak tanácsolni tudom mindenkinek, ha lehet akkor kártyás feltöltésű telefont vegyen és ne előfizetéseset. Mert ha az előzőt választjuk az biztos, hogy nem lépjük át a keretünket és kitudja, a maradék pénzünket másra is elkölthetjük:)
Nincs annál nagyobb élmény ha a nyarat a barátainkkal töltjük el, legyen az egy hét, vagy akár egyetlen nap. És ráadásként hogy strandon?...?:O...na neee:) Igen, nekem ma éppen ilyen jó napom volt, hogy mindkettőben részem lehetett. 5 leányzó és egy igen bátor fiú nekivágott a beláthatatlan útkanyarulatoknak melynek a végén Bükkszék volt a "zsákutca".
Felpakolva álltunk a buszon, és vártuk, hogy megpillanthassuk a strandbejáratot. Mikor átjutottunk az "akadályokon" lepakoltunk, átöltöztünk és belevetettük magunkat a habokba. Felemelő érzés egy ilyen nyári hőségben elmerülni a hűsítő kék rengetegben. Bükkszékről tudni kell, hogy egy igazán csodás hely, igaz nem üti meg a csillagos rangsoroláson a magas fokokat, de nem is az utolsó helyen van. Van egy gyógymedence, amelyeket elsősorban az idősebb emberek preferálják. Mellette közvetlen található egy igazán borzalmas ízű, sós vizű medence amellyel valahogy nem tudtam megbarátkozni, de mentségére váljon meleg volt:)...ami igazán kellemes érzés egy hideg merülés után:)
Akad a láthatáron 2 db gyermek medence is amely az én korosztályomnak maximum csak lábmosásra alkalmas:) Na de a mi favoritunk a felső szinten található nagy medence. Ennek szerencsére különösebben nincs íze...(ez jól is jött annyi víznyelés után---hála Varga Tamásnak:)). A hőfoka nem túl hideg, és egyáltalán nem is meleg, előnye, hogy csempézett és átlátható:)...Hát ezek mellett az, hogy a barátaimmal élvezhettem ezt a csütörtöki napot...eszméletlen emlék marad örökre:) A csalódásom annyiból állt, hogy 3-an se tudtuk a víz alá parancsolni Tomit, de bezzeg ő...na mindegy:@ De egyszer-kétszer sikerült azért nekem is:)...főleg a vége felé, mikor meglepiként belöktem őt...PAPUCCSAL:) (nem láttam, hogy rajta van:)elnézést utólag is:)
Feltehetőleg magamévá tettem még egy kis színt, csak már az idegesít, hogy az arcom csokibarna, mert megint leégett- a testem többi része pedig hófehérkéével vetekszik... A napozás is igen kellemesen telt...egy TUC sonkás keksz társaságában...Hisz TUC ENNÉL JOBBAT?:) A kajára nem lehet egy rossz szavunk se, hisz igen finom volt...az árakról most inkább nem beszélnék...de minden strandon így van. Egyszóval, hogy ne húzzam tovább az időtöket..hisz holnap péntek:)...ki kell aludni magát az embernek:)...ha tehetitek akkor igen is hozzátok össze a bandát és vágjatok neki, a pénztárcátok se fog kiapadni belőle teljesen, főleg ha HÉT(FŐS) kedvezménnyel mentek be. Én a mai napról csak jót tudok mondani és köszönöm annak aki ezt kitalálta...jah, bocs az eszmei szerző meg se jelent:) na mindegy, nem tudjátok miről maradtatok le skacok:):):P
u.i.: A buszon az élvezetek a kanyarokban fokozódnak mint megtudtuk. Igaz Kitti?...egy kis simi-simi?:) üdvözletem mindenkinek...és Boldog Névnapot a Juditoknak:)(L)
Ma is mint minden egyes hétfőn fél 11 kor Aerobik órán vettem részt a többi barátommal. Igen megerőltető másfél órán estem keresztül. Már akkor nagyon fájt a lábam. Alig, hogy hazakeveredtem és valami ételt kaptam magamhoz jött a telefon, hogy INDULÁS! Hova is mentünk?...A minap egy kiadós bicikli túrát beszéltünk meg Vivivel és Verával ERESZTVÉNYIG!!!Fél háromra összes is szedtem magam és átvonszoltam magamat Vivihez. Amíg Verust vártuk a Besztercéről, addig letekertünk a határig. Aztán visszakanyarodtunk és leültünk a padra. Perceken belül meg is érkezett a várva várt személy és nekiindultunk. Fenomenális látvány lehetett 3 lány biciklin, liba sorba:) Vivi ért ki a legügyesebben Eresztvénybe, teljes elismerésem neki. Én is kijutottam valahogy meg Vera is...:) Kis pihenő után fordultunk is vissza, majd egy kósza ötlet "összerombolta" a megkönnyebbülésemet. Felvetődött, hogy menjünk ki Somoskőbe..!!!?? Eresztvényt nem úgy kell elképzelni, hogy lapos egyenes út...de nem ám, fel a hegyre kanyargós úton...de ez még a közelébe se lehet a somoskői úthoz. KB 30%-os emelkedő és még az út viszonyok sem profik...de mindegy...belevágtunk és kitekertünk. A terveink között szerepelt, hogy ellátogatunk az ottani Vadasparkba, de pechünkre zárva volt. SZTORNÓ!...Szinte felemelő érzés volt a nagy hegyen visszafelé száguldozni...Hasított a szél a fülem mellett, a hajamat inkább le sem írnám:) "Na ezzel is megvolnánk" gondoltam magamba. Adios, egy hónapig hagyjatok békén. De nem... akkor jutott eszembe, hogy mamám épp útba esik, egy kis kerülővel és nagyon kellett volna vele beszélnem, így hát ismét egy kis part, ismét egy kis izzadás:)...De ettől lesz szép formás a fenekünk nem lányok?? Aztán már csak hazafelé kellett tekerni és egyre közelebb volt már a cél. Akkor merült fel bennem, hogy te jó isten...több mint 3 és fél órát tekertünk, szinte megállás nélkül...és a legjobb?...Vera új ötlete:"Holnap is megyünk!!!".A mai nap nem ez volt az első meghökkentő megszólalása:)(L) Elbúcsúztam tőlük...felcipeltem a bicómat a hídon, hazatekertem, lepakoltam...és belevágódtam az ágyba:)...igen kellemes volt csak azt nem tudom, hogy holnap, hogy fogok én felkelni az ágyból?:$:) [nem lesz egyszerűű!;) ]
Csak azt tudom mindenkinek ajánlani, ha van ideje, hogy családjával vagy barátaival egy kis kikapcsolódásban legyen részük igen is pattanjanak fel a bringájukra és fedezzék fel a helyet ahol élnek, vagy esetleg még többet!...Hihetetlen jó érzés volt nekem is, hogy képes voltam egy ilyen hosszú túrát végigcsinálni. És hát minek a jele az izom láz?...Hogy igen szépen megdolgoztattam minden egyes porcikám, és az számít csak igazán!...Hát nem jó?...triplán megéri: 1. Megdolgoztatod az izmaidat de rendesen 2. Ha többen mentek mindig jó a hangulat, és jó beszélgetéseket is lehet folytatni:) 3. Gyönyörű tájakat barangolhattok be, felfedezheted hazádat!
Mint látjátok szombatra sajnos nincsen blogbejegyzésem, de nyomós okom volt rá, hogy nem írtam. Szombaton ugyan is szülinapi bulira voltam hivatalos egyik legkedvesebb barátnőmhöz, Andihoz. A meghívóban 11 óra állt, de én mint híres "pontosan érkező", most még korábban is mentem mint kellett volna, mert így hozta a helyzet. ...Alig telt el egy kis idő, szinte mindenki megérkezett 11 órára, ami elég fura volt a tavalyi órás késések emlékére:) Andim elsorolta nekünk a menüt, de szerintem jobban tette volna ha leírja mert az első ételnél leakadtam, annyi volt. Nem tudtam, hogy libatömésre megyünk:O?! Mikor már mindenki meg volt, felmentünk a lubickolóhoz és belevetettük magunkat a "kék habokba":) Attól félek, hogy a jóból is megártott a sok, hisz megint csak megkapott a nap, főleg, hogy a víz még jobban felerősíti. Így hát most félig fehér, félig barna vagyok...de jóóóó:):(
Mikor megérkezett a kaja nagy nehezen kikászálódtunk a medencéből és leültünk az asztalhoz. Volt ott minden ami szem-szájnak ingere...egy biztos az anorexiások itt nem rúgtak volna labdába:) A délutánunk is elég kellemesen telt, a hűs fuvallatot egy kis jacuzzizással űbereltük. Nagyon jókat beszélgettünk, igazán összenőtt ez a kis csapat:) Aztán megérkezett a torta...ábrázolt valamit de első pillantásra még a szülinapos sem tudta megfejteni...ez volt a feltétele annak, hogy felvághatja. Megpróbálom leírni nektek: Kerek torta, kék tortamázzal, fehér számokkal pompázott rajta a 17-es és egy piros csík szelte keresztben a remekművet...(annyit segítek, hogy Andi is nem rég kezdte el a KRESZ-t). Na ha kitaláltátok, kérem a megfejtéseket:):):)
De szerencsére Andinak azért sikerült megfejtenie, ezért a torta nem maradt meg egészben, sőt nem tudom , hogy maradt e belőle egyáltalán??:O:):P Miközben jókat ettünk és kacatunk, hátrapillantottunk és nagyon nagy esőfelhők közelgésére lettünk figyelmesek. Körülbelül 5 percünk volt arra, hogy összeszedelőzködjünk és "fedezékbe menjünk".
De nem ijedtünk meg a bentléttől, hisz itt kezdődött csak igazán a buli. Tavalyról ismerős volt már nekem a play station játék amivel most is játszottunk. Nagyon jó játék és még jobbakat lehet rajta szórakozni. Egy kamera van a tv tetején ami érzékeli, hogy merre vagy és a játékban hol boxolnod kell, hol paradicsomokat kell szétverned, hol futni kell, hol kapálózni, legyeket hesegetni, pingpongozni...nagon sok mindent:)...Na akkor most képzeljétek el az embert oldalról aki a képernyő előtt kapálózik, ugrál, toporzékol és még igen sok furcsak pózokat vesz fel...felülmúlhatatlan:)
De ez csak a kezdet volt. Jött a KARAOKE:)...Na hát az egy szenzáció...régi slágerek dalai csendültek fel a mostani popcsillagok alkotásai is elhangzottak. Ami a leglehetetlenebb volt az egészben, kedves osztálytársam Fruzsi aki nagyon kemény rokker olyan számokat énekelt el, mint a "Peti áll a ház előtt, és a Ments meg szerelem vagy belehalok", vagy az ABBA slágerei közül a 'Mamma mia":) Hangszálszaggatásig énekeltük a dalokat de még nem voltunk fáradtak, ekkor jött a film maraton:)...Az Alkonyat volt az első páciens...de Andi már ezt is csak bőrön keresztül nézte:)
Mikor vége lett Klaudia, Andi és Én bementünk eltenni magunkat AZNAPRA (hajnal 2)...míg a többiek Mirjam, Fruzsi és Angeli kint horrorfilmeket néztek. Én kimondottam utálom az ilyeneket de úgy láttam Klau és Andi sincs oda az ötletért. Elbeszélgettünk még bent a szobában, és pont a horrorfilmekről beszéltünk, hogy milyeneket is láttak eddig...mikor nagy hévvel Fruzsi beront, hogy "Andi gyere gyorsan"...ekkora ijedtséget szerintem még életemben nem éltem át. Mind hárman megijedtünk, mikor kezdtük volna megnyugodni...jött Mirjam, ugyan úgy:D
Kezdtük megszokni a végére:)...fél három tájban sikerült elaludni...a többieket nem tudom, hisz aludtam:) Vasárnap fél 10 kor keltünk fel, kimentünk mi is tévézni, megnéztük a Pláza Ászát és az egyik kedvencemet az Éberséget:)...ajánlom mindenkinek;) Megreggeliztünk, és még kóvájogtunk az álmosságtól mikor összepakoltunk. 2 óra felé elindultunk haza, és visszatértem a valóságba. Amint hazaértem magával ragadott az ágy:)
Feledhetetlen buli volt, a társaság egyszerűen szuper:)...Ja és amit kihagytam, hogy Andi eljátszotta nekünk azt a számot amit az az átok nőszemély nem engedett a gálán...Hát annyit tudok neki üzenni, hogy nagy hibát követett el...a szőr is felállt a karomon mikor meghallottam:) GYÖNYÖRŰ VOLT:):):)!!!! Még egyszer köszönöm ezt a fergeteges bulit Andi!!!:)
Hát ez a nap sem telt el másképp minthogy felkeltem, elvégeztem háztartásbeli teendőimet és mentem ki az udvarra a két csodaszép kutyusomhoz. Én nem érem be eggyel mint látható, neeeeeeem Márkus Csillának 2 kellett:)...de nem is bánom, hisz az egyik egy kicsi töprincs puli (Maszat-nevét a kinézetéről kapta, mert mindig kapargált valahol) a másik pedig egy éjfekete cokker spániel (Dínó)- Az ő története valamivel érdekesebb. Nevének eredete egyik régi kedvenc mesémből ered, amit szerintem senkinek sem kell bemutatnom, a Frédi és Béniből. Frédinek is van egy rakoncátlan dínója, aki mindig leül a gazdi helyére amint az elhagyja trónhelyét. Na hát velem is ez volt a helyzet, sőt még mindig ez, hisz ő is pont ezt csinálja...amint felállok a padról vagy éppen csak készülök leülni, ő mindig elfoglalja a helyemet, ezért adtam neki ezt a nevet:) Na de nem is a nevük számít...Hisz mit rózsának hívunk mi, bárhogy nevezzük épp oly illatos...:)...Sok kutyám volt már ezelőtt de egyik sem volt hozzájuk hasonló. Tudom nem kéne különbséget tennem a kettő között, de valahogy Dínóval sokkal jobban "kijövök"-ha lehet ilyet kutyára mondani:)...Maszat inkább mama-párti...Dínó meg inkább hozzám áll közelebb:P
Ma is mint minden nap a szünetben ha tehetem kimegyek hozzájuk játszani egy kicsit, vagy megetetni őket. Annyira jó érzés mikor kinyitom az ajtót, már ott állnak a lépcsőaljban és farokcsóválás kíséretében kapaszkodnak fel a kapura:)...Nem érdemes hozzájuk olyan ruhába lemenni amit féltek, mert az első lépésük, hogy rámcsimpaszkodnak. Adok nekik enni, inni, akad alkalom hogy megfésülöm őket és évszakonként rám vár a nagy feladat, hogy meg is nyírjam a két bundás állatot. Ez éppen ma jött el. Az én páciensem Dínó lett, mamáé pedig Maszat. Nagyon szépen hagyta megnyírni magát...egy ideig, mikor megunta akkor már nem lehetett mit csinálni:)...de végülis sikerült:)...lehet, hogy több szőr jött le róla, mint amennyi rajta maradt, de így sokkal jobb neki... meg nekem is, hogy túlestem rajta:)
El sem tudom képzelni, hogy milyen élményt hagyhatnak ki azok akiknek nincsen valamilyen házi kedvencük. Legyen az kutya, macska, egér, nyúl, hörcsög, teknős, papagáj, esetleg kígyó.A saját tapasztalatom az, hogy ha van egy ilyen kis "betolakodónk" sokkal vidámabbak vagyunk, az unalmas perceinket (ha van) velük tölthetjük. Ápolhatjuk, gondozhatjuk őket. Nem mondom, hogy nincs utánuk egy kis kellemetlenség...de hát ez is természetes. Annyi fáradtságot meg igazán megér. Kutyáinkkal elmehetünk egy jó kis sétára, a cicákkal jól lehet játszani akár a lakásban is, elég neki egy gombolyag, vagy egy papucs:)...a papagájt megtaníthatjuk beszélni is, az egerek és hörcsögök elsajátíthatják a különböző mászókás trükköket a ketrecben...szóval mindnek van valami haszna:)...Ha más nem is csak az, hogy vannak nekünk, már azért megéri;)